2014. október 20., hétfő

Papok, kurvák, revizorok...



Éppen egy éve osztjuk a levest és az észt Nyakleves fedőnevű boltunkban, ami egyfajta szuterén ellenállási mozgalomként működik. Egy év tapasztalata azt mutatja, hogy forró levessel a kézben könnyebben megnyílik az ember és ha ez bekövetkezik, kő kövön nem marad. Jó esetben hatalmas röhögésbe fullad a napi hírek megtárgyalása, különösen, ha valamelyik bölcs vezetőnk olyan területre merészkedik, ahol képességei okán semmi keresnivalója (ez egyébként kedves és igen szórakoztató szokásuk) és alanyi költő, valamint mellékfoglalkozásban "kultúrpolitikus" létére holmi nap- meg szélenergiákról értekezik imponáló magabiztosságal. Sajnos azonban, gyakran előfordul az a szégyenteljes és  merőben igazolhatatlan helyzet is, hogy az öngyógyító nevetés helyett kollektív anyázásba fullad a szeánsz. További megfigyelés, hogy a gurulós bőröndök mostanában nemcsak pénteken zenélnek. Törzsvendégeink egy része dobozokba és bőröndökbe szuszakolta életét és sietve távozott lassan élhetetlenné változó Magyarország nevű hétvégi telkünkről (hétvégén ugyanis még elviselhető, feltéve, ha a kanapé három méteres körzetét nem hagyja el az ember). Kis üzletem első szülinapjára egyébként ajándék is jutott, ugyanis levelet kaptam, mégpedig arról, hogy harmadszor is megbüntetett a NAV. Most éppen  húszezerre és azért, mert bár az ellenőrzésnél beütöttük a cehet a gépbe, a számlát is odaadtuk, de 530 forinttal kevesebb volt a kasszában, mint kellett volna. Ez szerintem hibahatáron belül van, ami ugye még gyorshajtásnál is van, de nem itt! A levélből kiderül, hogy nemzetgazdaságilag nagyon káros, amit elkövettem (mit is?!), és csak azért nem 500000 a bünti, mert hülye kis kezdő vagyok, akit ők íly módon is támogatnak. Jut eszembe, annyira sajnálom szegény Vida Ildikót, annyit kűzd a NAV élén a korrupció és a hozzám hasonló gazdasági bűnözők ellen, miért kellett pont őt kitiltani Amerikából? Egyébként az ellenőrök három tagú családnak öltöztek, ja és simán elszámolták a kasszában levő pénzt. Nem sokkal, mintegy  húszezerrel. De én nem bírságoltam. Kellett volna?! A következő rajtaütés két nappal később jött, akkor egy baráti társaság villantott navos igazolványt. De ők legalább nem öltöztek papnak, mint az a furmányos revizor, aki reverendában ült be ebédelni egy pesti étterembe. Úgyhogy, Péter barátommal, a
szendvicsosztály vezetőjével, már mindenkire gyanakszunk, Sailorra is a kígyóbőr zakójával, ami  egyénisége szimbóluma, ugye, ( Linch:Veszett a világ ) de arra is, aki másra sem vágyik, minthogy valahogy beleszürküljön a környezetébe.