2014. augusztus 31., vasárnap

Már megint itt van a szeptember...

Hát ennek a nyárnak is lőttek. Már ha beszélhetünk egyáltalán nyárról, mert visszatekintve a nedves napokra, ez erős felülfogalmazásnak tűnik. Akárhogy is, a szeptember itt kopogtat és ez egyrészt azzal jár, hogy vége a lógásnak, kis műintézményünk, ami immár a "város egyik legjobb levesezője" címmel büszkélkedhet, a nyári szünet után holnap kinyit. Másrészt, bár ez már lassan fél évszázada történt, még ma is  őszintén felháborít a tény, hogy ravasz öcsémnek volt képe pont szeptember másodikán megszületni, hogy ezzel sikeresen lecsússzon a hatéves kori beiskoláztatásról és a léha iskolakerülők önfeledtségével dorbézoljon még egy évig. Egyébként fennállásának sokadik évfordulója alkalmából innen is melegen üdvözlöm és üzenem, hogy nem felejtek! Bár, ha nem lennék immár egy éve kezdő ( és ennek következtében nyílvánvalóan fiatal) vállalkozó, a nyugdíjba vonulás felemelő aktusával hamarosan revansot vehetnék. De jusztsem teszem!
Szóval másfél hónap "nyár" után holnap indul a munka, ami épp olyan ijesztő, mint régen az első tanítási nap. Akkor azon paráztam, hogy tuti mindent elfelejtettem, amit valaha megtanultam, ráadásul az sem volt éppen sok. Most főzni felejtettem el, nem beszélve a ronda kis pénztárgép kezelésének fortélyairól. A kis undokot, aki a rendszeresen és mindig éppen rosszkor kikövetelt szalagcseréivel frusztrált és akivel éppen ezért nem is voltam igazán meghitt viszonyban,  ráadásul kötelező jelleggel lecseréltük egy csinosabb, ámde kukkolós-besúgós darabra. Kiváncsian  várom, ő, azon kívül, hogy James Bondot játszik, mit talál ki bosszantásomra, bár eleve hendikeppel indul a nyomorult, mert egy szalaggal kevesebbje van.