2014. január 31., péntek

Büdös zokni kontra férfibarátság



Együttélni nem könnyű. Még akkor sem, ha nemcsak barátokról, hanem idegenbeszakadt sorstársakról van szó. A kihívás még nagyobb, ha ketten közülük testvérek, akik pelenkás koruk óta egymás ellenében fogalmazzák meg magukat.  Így aztán a londoni ötösfogat barátságának rózsakertjét időnként magukat mosatlan edénynek, vagy büdös zokninak álcázó vaddisznók dúlják. Szerencsére a fiatal szervezet sokmindent kibír, nem kell mindig tiszta ruha, elég a relatíve tiszta is. Tányér nélkül is van élet és nem is lenne semmi baj, ha a filippinó takarítónő rajtaütésszerű támadásai nem tartanák sakkban a delikvenseket. A derék hölgynek vaskos 3/3-as dossziéja lehet, mert valami belső kényszer hatására folyamatosan jelentget  a lakás tulajdonosának a kégliben uralkodó zavaros állapotokról. Kettes sorszámú gyermekemnek jutott az utóbbi időben az a kétes dicsőség, hogy házvezetőnőként sertepertéljen kupleros öccse és hasonlóan rendszerető közös barátjuk után. A pohár azonban, amit lelki beállítottságunktól függően hol félig teltnek, hol félig üresnek látunk, most egyértelműen megtelt. Ketteske besokallt és felmondott a bagázsnak, az együttélést a súrlódások
elkerülése érdekében az eddigi testvériesről új, demokratikusabb alapokra kell helyezniük. A feladat adott, kíváncsian várom a megoldóképletet! Közben hálistennek az idő rohan, a tél, ami még el sem kezdődött, mindjárt véget ér. Január február itt a nyár! Kis levesezőnk túl van a negyedik hónapon, bár a január elég szoftosra sikeredett. A Műegyetem még egy hétig szünetel és mivel törzsközönségünket a diákok jelentik, hát...A forgalom hagy némi kivánnivalót maga után. De mi (állítólag) szeretjük a kihívásokat, rá se rántunk, csak főzünk és főzünk..A tél persze önmagában is komoly kihívást jelenthet sokaknak. Amikor elindítottuk a Nyaklevest, sok mindenre fel voltunk készülve, de arra biztos nem, hogy büszkeségüket feladni kényszerülő emberek, köztük egy fagyott kezű, reszkető, átható pisiszagot árasztó, de ennek ellenére hajdani szépségét megörző néni jön be ételért könyörögni. Hogy nem tudjuk eldönteni, nem azzal alázzuk-e meg őket még jobban, ha nem fogadjuk el felajánlott utolsó filléreiket. Mit lehet tenni, hogy lehet egyáltalán segíteni? És legszívesebben leköpnénk magunkat, amikor  megetetjük, megitatjuk, majd miután egy órát eltöltött a melegben, felengedett, szunyókált kicsit, meg kell kérnünk, hogy most már inkább menjen, mert addigra olyan szag terjeng a boltban, hogy aznap már senki sem jön be enni. Magyarország tényleg jobban teljesít, köszönjük fiúk!


.

2014. január 1., szerda

Bakancslista 2014



Az a helyzet, hogy a szilvesztert utálom, kész, passz! Nem bírom benne, hogy ilyenkor ki tudja miért, de kötelező borgőzös számvetéseket készíteni, mindenféle soha meg nem valósuló terveket kovácsolni, gyermeteg fogadalmakat tenni, végül az este megkoronázásaként rettenetes tévéműsorokat nézni és/vagy ipari mennyiségű alkohol bevitele után mulatni, mulatni, mulatni...Ilyenkor visszasírom azokat az időket, amikor mindezen tevékenységekre időm se lett volna, mert a szilveszter estéimen tettestársként működtem az akkori rettenetes tévéműsorokban, amiket csinálni mindig sokkal jobb volt, mint utána megnézni. Persze akadtak azért kívételek is... 


Mivel saját személyi igazolvánnyal, útlevéllel (egyelőre) és szavazati joggal (egyelőre) rendelkező nagylány vagyok, tegnap bátran fittyet hánytam a kötelező teendőknek. Kora délután értekeztem messziföldre költözött barátunkkal, aki már térdig járt 2014-ben és biztosított róla, hogy az új év, ami számára már a jelen, nekünk még a bizonytalan jövő, egyelőre tök rendben van. Aztán színes műanyagpoharakkal és szintetikus ízű gyerekpezsgővel koccintottam minderre családunk négy törpéjével, illetve hárommal, mert a legkisebb zsenge kora miatt csak szemlélője lehetett a visszafogott és méltóságteljes megemlékezésnek. Aztán sűrű petárdaszó mellett hazahajtattunk a pilisi dombok közé, ahol már várt minket Emma névre (alig) hallgató rettegő jegesmedvénk. Számára mindenképpen emlékezetesen telt az este, mert írdatlan méretű testével végre egy gyönyörű puha szőnyegen terpeszkedhetett és nyílván a hasonlóan kellemes folytatásról álmodozott. Ezért aztán Emmánk volt az első, aki keservesen csalódott   az új évre vonatkozó elvárásaiban, mert a felkelő nap már szokott helyén, a kertben találta. Nem hivatalosan persze nekem is van néhány kívánságom, de ezeket biztonsági okoból titokban tartom, mert nem bízom már ezekben az egyre gyorsabban jövő-menő mindenféle években. Még a végén heccből keresztbetesz nekünk ez a 2014 is...
De annyit elárulok, kik állnak az idei listám élén és milyen ügyben: először is a mi Jancsink és az ő barcelonai utazása, melytől mindnyájan sokat várunk, aztán Ricskó és Maka és hogy az ő londoni létük meghozza gyümölcsét, a bajszos, és hogy megvalósuljon az ő tízéves álma, hogy elsőszülöttünk, a háromszoros atya megvalósíthassa nagyívű terveit és végül van még az a kis hely, valami Nyakleves... Többet stratégiai okoból nem árulhatok el. Ja, és lesznek talán valami választások is, vagy minek is nevezzem, na ott is ránk férne egy kis szerencse...